Trailer

Sziasztok!

Az egyik kedves barátnőm készített a blognak egy trailert. Remélem tetszeni fog nektek. Nekem nagyon tetszik és nagyon köszönöm *Petra* -nak. 

30. rész / Epilogus

 Sziasztok kedves olvasók!

Nem szeretnék most hosszú monológot írni hisz később megteszem majd. Szóval remélem tetszeni fog ez a rész mindenkinek. További szép napot! 

Orsi szemszöge

3 hete fekszek ebben a kórteremben. Legalábbis mióta ébren vagyok. Azóta rengeteg minden történt. Kezdjük az elején. Mikor felébredtem csak Louist láttam a szemem előtt. A kék ragyogó szeme aggodalmasan tekintett rám. Megakartam kérdezni hogy hol vagyok és hogy miért vagyok itt,de a torkomból egy szó sem jött ki. A számat nyitottam ki-be de nem tudtam egy szót sem kinyögni. Louis továbbra is nézett de a szememet nem bírtam nyitva tartani. Valahogy jeleznem kellett neki. Így hát minden erőmet összeszedtem és kinyögtem  egy szót ami a "Szeretlek " volt. Louis mosolyogva rámnézett majd hosszan megcsókolt. A további napokban Louis el sem mozdult mellőlem. A többiek látogatásakor mindannyian hosszan és egymás szavába vágva meséltek nekem arról hogy mi történt velem. Mikor megtudtam hogy több hónapig kómába voltam nagyon meglepődtem hiszen semmire nem emlékszem. Utolsó emlékem az hogy a egy kocsi csapódik a busz oldalába. Nagyon jó volt hogy mindig volt mellettem valaki. Legtöbbször Louis de neki is kellett aludnia és ilyenkor valaki más maradt velem. Apa és anya is meglátogatott,de megtudtam hogy anya miatt majdnem meghaltam így dühöt éreztem iránta. És ami a külsőmet illeti azt eléggé szégyenlem. Ez idő alatt több mint 20 kilót fogytam így most úgy nézek ki mint egy csontváz,de már Petra segítségével ez alatt a 3 hét alatt felszedtem 7 kilót így kezdek normálisan kinézni. A hajam mostanra kis rövid fülig érővé nőtt,de mikor felébredtem teljesen kopasz voltam hiszen a nővérek nem mosták ezért inkább levágták. Szóval nem lennék most ilyen jó állapotban ha nem lennének ilyen fantasztikus barátaim.
-Min gondolkozol drágám? -zökkentett ki a gondolatomból Louis.
-Semmin,mehetünk -mondtam mert Louis már a táskáimmal a kezében állt az ajtóban.A kórházból kilépve olyan érzés kerített hatalmába mint a mesékben lévő hercegnő akit a toronyba zártak kiszabadítja a szőke herceg. December 24.-e van így nem tudtam a rügyező fákban gyönyörködni. De ehelyett a hó kövér pelyhekben hullott az égből. A kórház körüli területet teljesen befedte így minden fehér színben virított.
*
Louis leparkolt a közös házuk előtt és óvatosan kisegített a kocsiból. A házba belépve meglepetés fogadott. Mindenki akivel szoros kapcsolatban állok,mindenki akit szeretek itt állt előttem a szépen feldíszített nappali kellős közepén. A fejük felett egy tábla szerepelt rajta az "Isten hozott itthon" felirat. Mindenkit egyesével végig öleltem és pusziltam. Majd leültünk a kanapéra és körbe néztem. Zsuzsi és Niall szorosan egymás mellett ült és Niall félkezével átölelte Zsuzsit. Petra mellettem foglalt helyet mellett Zayn aki egy pillanatra nem vette le a szemét Petráról. Loius természetesen mellettem ült és keze szorosan fogta közre az enyémet. Liam Louis húgával Nikyvel beszélgetett és Harry  figyelte őket mert Louis megbízta őt hogy figyelje őket ne hogy túl messzire menjenek mert hát a húgáról van szó.Luca Zsuzsi húga Harry mellett ült és a fiú minden mozdulatát követte a szemével miközben nővérével beszélgetett. Petra éppen arról magyarázott nekem hogy milyen jó az egyetemen neki és hogy milyen sok "jó fej" ember van ott. Én közben a karácsonyfát néztem. Gyönyörűsége ámulatba ejtett. A sok gömb csillogott a rájuk vetődő fénytől és égők sokasága világította meg.
-Orsi figyelsz rám? -kérdezte Petra és az arcom elé emelte kezét hogy észrevegyem.
-Bocsi. Megismételnéd mégegyszer? -kérdeztem mikor ráfigyeltem.
-Hagyjuk szerintem. -legyintett Petra. Pár percig csöndbe voltunk majd felkiáltott.
-Ajándékozzunk. -állt fel Petra. Ez persze mindenki szerint jó ötlet volt. Körbe ültük a karácsonyfát és mindenki átadta az ajándékát a másiknak.Rengeteg ajándékot kaptam én is és persze mindenki is. A következő pillanatban azt vettem észre hogy Zayn a zsebében kotorászik majd Petra felé fordul.

Zayn szemszöge

Meg kell tennem. Most pont jó időzítés lesz ehhez. A zsebembe túrtam majd a fiúkra néztem akikkel már megbeszéltem mindent. Mindannyian rám bólintottak majd felálltam. Petra és a lányok meglepődve néztek rám. Leguggoltam Petra elé és elő vettem a dobozt. Óvatosan kinyitottam majd Petra elé tartottam. Hirtelen elakadt a lélegzete és a szája elé kapta a kezét.Mostanra minden szem ránk szegeződőtt. 

-Munkácsy Petra. Megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül? -kérdeztem és feszülten vártam a válaszát.

-Igen Zayn. Szívesen hozzád megyek. -mondta de a végét alig tudta kimondani mert felkaptam és megpörgettem. Majd hosszasan megcsókoltam. A többiek hangos tapsban és örjöngésbe kezdtek. 

Orsi szemszöge

*5 év múlva

Elmondhatom hogy a világ legboldogabb emberei közé tartozok. Imáron a 2. egészséges és csodaszép gyermekemet várom. Sok kismama irigykedhet rám hiszen mindem megvan. A barátnőmmel Petrával járok kismama tornára aki éppen most várja első gyermekét a férjétől Zayntől. Ennél boldogabb életet el sem tudnék képzelni. Igaz ideáig nehéz és szörnyű út vezetett de megérte. Hisz nincs az életben fontosabb mint én és a szerelmem meg a gyermekeim és barátaim. Ezek mind megvannak nekem.  

Me and my love

29.Ilyen csak a mesékben van

Kedves olvasóim.

Sajnálom de ez az utolsó előtti rész az egész blogból. A 30. rész utána bezárom a blogot mert már nem tudok mit írni bele. Remélem megértitek. 

Niall szemszöge

A hír után mindketten sokkos állapotba kerültünk. Zsuzsi elkezdett pityeregni és sehogy sem sikerült megnyugtatnom. Nem hiszem el hogy Orsi szülei képesek ilyenre. A saját lányukról van szó akit szeretnek. Ha nekem lenne egy lányom biztos hogy nem engedném el ilyen könnyen. Amilyen gyorsan csak tudtunk bepattantunk a kocsiba és a kórházba hajtottunk. Útközben felvettük Lucát akit már értesítettünk a hírről. Luca nem sokat találkozott Orsival de úgy érezte hogy neki is el kell tőle köszönnie. A kórház folyosóján sétáltunk szomorúan. Mindenki csendben volt már így este felé csak egy-két nővér szaladgált ki-be egyik kórteremből a másikba. Orsi kórterme előtt ott állt az összes barátunk akinek fontos Orsi. Ahogy körbenéztem szomorú arcokat láttam. A lányok egymáshoz futottak és megölelték egymást miközben sírtak. Én oda mentem a fiúkhoz akik éppen beszélgettek.

Harry szemszöge

A percek teltek és teltek. Kettesével mentünk be a terembe és búcsúztunk el. Miután mindenki elbúcsúzott Orsitól hazament. Mindenki kivéve én. Ott ültem Orsi mellett és néztem. Magam elé képzeltem hogy mi lett volna ha Orsi felébred. Élhette volna az életét Louissal. Magam előtt látom a pici Tomlinsonok állandó nevetésüket és humorukat amiket apjuktól örököltek. És persze a szépségüket amit Orsitól. Hirtelen nyílt az ajtó és Louis osont be rajta. Kezébe egy oxigén palack volt. Mikor meglátott meglepődve nézett rám.

-Harry. Te nem mentél el a többiekkel? -kérdezte.

-Nem. De neked nem a szobádba kéne ülnöd egy ágyon?? -kérdeztem és felálltam.

-Muszáj volt Orsihoz jönnöm. Harry nem hagyhatom hogy elaltassák. Nem tehetik és ezt meg kell akadályoznom. El kell vinnem innen Orsit. Beszállok vele egy taxiba és a legközelebbi kórházba viszem. -mondta és Orsihoz lépett.

-Egy oxigén palackkal nehéz lesz elvinned. Útközben meghalna. -mondtam.

-Ugye nem akarsz megakadályozni. Előre szólok hogy ha igen akkor muszáj lesz téged leütnöm. -mondta Louis.

-Nyugi. Segítek neked,mert egyedül nem fogod tudni megcsinálni.-mondtam és megkönnyebbülve sóhajtott majd megölelt.

-Köszi. -suttogta a fülembe.Megbeszéltük a tervet Louissal majd én kiosontam a folyosóra. A nővérek mellett könnyen elsuhantam úgy hogy nem vettek észre.A raktárba érve minden fontos eszközt beledobtam egy zsákba. Utána kifutottam a kocsimhoz és a mentő parkolóra álltam. Mikor visszaértem Orsi kórtermébe Louis már helyezte át Orsit a másik gurulhatós ágyra. Találtam egy könyvet amiben részletesen minden le volt írva az életben tartó gépek használatáról. De könnyen áttudtam kötni a csöveket mert anya nővér és kiskoromba rengetegszer láttam hogy hogy csinálja. 

Louis szemszöge

Nagyon megörültem hogy Harry segít a mentőakciómba. Így belegondolva tényleg nem sikerült volna egyedül. Míg Harry hozta a cuccokat addig én óvatosan átemeltem Orsit a másik ágyra. 

-Ne aggódj megmentelek szerelmem. -mondtam és puszit adtam a homlokára. Harry gyorsan átpakolta Orsi csöveit és egyéb dolgait és készen is voltunk. 

-Elterelem a biztonsági őr figyelmét te addig vidd a kocsiba.Az ágy lábait összetudod csukni. Hátul le vannak döntve az ülések így könnyen beteszed ágyastul,de siess. -mondta Harry és lepacsiztunk. Akadály nélkül kijutottunk a kórházból. Ám pechünkre pont kint állt 2 orvos. 

-Elnézést de mit csinál?? -kiabált oda nekem az egyik. Amilyen gyorsan csak tudtam betettem Orsit a kocsiba majd én is beszálltam,de az orvos már majdnem mellettem állt. Harry menet közben bepattant az anyós ülésre. Szerencsére pont időben indultunk el. 

-Louis ad át a volánt és menj hátra Orsihoz. -adta az utasítást Harry. Engedelmeskedtem majd hátra másztam Orsihoz. Megfogtam a kezét és erősen megszorítottam. Egy várossal odébb mentünk egy kórházba. Megálltunk a pakolóba és amint észrevették hogy egy kórházi ágyat visszünk idejött pár orvos és nővér és bevitte az épületbe Orsit. Végig mentem mellette. Egyszer csak Orsi tüdeje villámgyors sebességgel kezdett le és fel emelkedni.

-Gyorsan orvost! Gyorsan vagy meghal! -kiabálták a nővérek. Harryvel kétségbe esve néztünk egymásra. Egy orvos szaladt ide és kezdte újra éleszteni. 

-Gyerünk már! -kiabáltam rá.

-Sajnos már nem tudjuk visszahozni. -mondta és befejezte  Orsi mellkasának nyomkodását.

-Sajnálom de meghalt. -mondta a doki. Hirtelen megfordult velem a világ. Egy utolsó csókot nyomtam a szájára majd a földre estem és sírni kezdtem. Harry leült hozzám a földre és átölelt.

-Majdnem megmentettem. Miattam halt meg. -mondtam zokogva.

-Nem a te hibád. -mondta Harry. Az nővérek elkezdték letakarni egy fehér lepedővel őt,mikor az egyik felsikoltott. Mindenki oda kapta a tekintetét. 

-Lélegzik! -kiabálta. Hirtelen mindenki kapkodni kezdett és rögtön tolták is egy kórterembe őt. 

-Él?? -kérdeztem Harrytől mert nem nagyon értettem mi történt itt előbb.

-Igen Louis. Megmentetted a csókoddal. -mondta és boldogan megölelt. Ezt nem hiszem el. Megmentettem az életét. Minden mehet tovább a rendes kerékvágásba. Később bementünk hozzá. Leültem mellé és megfogtam a kezét. Óvatosan megszorította és kis résre nyitotta a szemét.

-Szeretlek Louis. -ennyit mondott csak és több nem is kellett nekem. 

-Én is. -mondtam és megcsókoltam. Eddig azt hittem ilyen csak a filmekben van hogy a hercegnő felébred a herceg csókjától de úgy néz ki létezik ilyen. Bármi megtörténhet. De most itt a legfontosabb az hogy itt vagyok: Én és a szerelmem. -Me and my love.

28. Elmegyek örökre

Petra szemszöge

Reggel álmosan csoszogtam le a konyhába ahol Zayn már nagyban főzte a reggelit. Leültem az asztalhoz és ráhajtottam a fejem. Úgy érzetem hogy nyomban elalszok.

-Jó reggelt.-mondta Zayn mikor elsuhant mellettem de visszafordult egy apró reggeli csókért majd folytatta a munkát. 

-Nem láttad Petit?? -kérdeztem.

-Nem pedig egy ideje fent vagyok.- mondta.

-Megyek megnézem. -mondtam és elindultam a konyhához közeli kis szobához. Lassan nyitottam be hogyha alszik akkor fel ne keltsem ám a szoba üresen állt. Kezdek rosszat sejteni. Amilyen gyorsan csak tudtam vissza mentem Zaynhez.

-Peti nincs a szobájába. -mondtam.

-Akkor hol van?? Az ajtó be van zárva. -mondta és az emeltre siettünk. 

-Nézzük meg Walijhanál. -tanácsoltam. Zayn mérgesen csörtetett be Walijha ideiglenes szobájába. 

-Walijha!! -kiabálta Zayn dühösen. Befutottam a szobánkba a telefonomért ám amint beléptem az állam a padlót surolta. Zayn mögém állt és kíváncsian nézte mit nézek de amint meglátta arrébb lökött és erőszakosan lerángatta az éppen Walijhaval smároló félmeztelen Petit az ágyról és a nyakánál fogva kirángatta a szobából. Walijha sírva fakadt én meg Zayn után szaladtam.

-Engedj már el te vadállat. -kiabálta Peti ám Zayn nem reagált hanem a bejárati ajtón kívülig rángatta. Ott elengedte és a földre lökte.

-Mit képzelsz magadról te kis szarházi?? -üvöltötte Zayn majd egy erőset Petibe rúgott aki nyögve fordult a másik oldalára.

-Zayn fejezd be! Ezzel nem oldasz meg semmit max megölöd. -álltam elé megvédve Petit.

-Petra ebbe ne avatkozz bele. Majdnem elvette a húgom szüzességét. -mondta majd megindult de előtte álltam így könnyen megfogtam.

-Zayn ő az öcsém. Annyira fontos nekem mint neked Walijha. Megvédem az életem árán is. -mondtam magabiztosan. Zayn a hallotak miatt megfordult és bement a házba de maga mögött erősen csapta be az ajtót. Legugoltam a földön fekvő Petihez. 

-Te sose fogsz megváltozni. -mondtam és egyenesen a szemébe néztem. Csalódott voltam hogy ilyen öcsém van. 

-Petra kérlek bocsáss meg. -mondta és felült.

-Elegem van már abból hogy állandóan megbocsátok neked és te mindig újra és újra csinálsz valami nem helyén valót és utána epekedsz a bocsánatomért. Eljátszottad a bizalmamat. -mondtam és felálltam. Peti követte példámat bár látszott rajta hogy fáj a hasa amiért Zayn belerúgott.

-Petra tudom hogy milyen vagyok de én ez vagyok és nem tudok megváltozni. Viszont Walijha olyan mint egy angyal. Este wc-re mentem és mikor kijöttem ott állt előttem. Kedvesen szólt hozzám és a szeretet sugárzott belőle. Nagyon jól elbeszélgettem vele utána meg nála aludtam és mivel egy személyes volt az ágy így csak összebújva tudtuk aludni. Aztán reggel megvártuk míg mindketten lementek majd átsurrantunk a szobátokba és gondolom innen már tudod. Olyan másnak érzem magam mellette. Petra hidd el hogy nem feküdtem volna le vele. Igaz nagyon akartam de érzetem hogy ő még nincs kész rá. Hadd maradjak itt vele. -mondta Peti. 

-Már nem bízok benned. Mi van ha csak hazudsz és ezzel a dumával akarsz itt maradni? -kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Akkor szembe kell veled szállnom. Én szeretném jobban megismerni Walijha-t. -mondta Peti.

-Oké most elindulsz az én házamba és én majd utánad viszek mindent viszont Zayn házába többet nem jössz. -mondtam és befelé indultam a házba.

-De így nem mehetek végig az egész utcán. -szólalt meg Peti mögülem és hátra nézve láttam hogy csak egy póló és egy boxer volt rajta. Ahogy ott állt hirtelen kitört belőlem a nevetés.

-Te most kinevetsz?? -kérdezte mosolyogva. 

** Zayn szemszöge

Miután vissza mentem a házba rögtön Walijha-hoz mentem. Az ágyon ült és a takarót ölelve magához ült és sírt. Odamentem  hozzá és leültem az ágy szélére. Megfogtam a kezét és magamhoz öleltem. Erősen a pólómba kapaszkodott. 

-Nagyon haragszol?? -kérdezte miután elengedtem.

-Nem. -mondtam mosolyogva.

-Már 16 éves vagy. Tudsz magadra vigyázni. -mondtam és felhúztam az ágyról. Átkísértem a szobájába majd Petra telefonjának csörgésére lettem figyelmes. Gyorsan megkerestem és a fülemhez emeltem.

-Zayn Malik. -szóltam bele.

-Jó napot kívánok a helyi kórházból keresném Munkácsy Petrát. Tudná adni?? -kérdezte egy női hang.

-A barátja vagyok. Nyugodtan elmondhatja nekem is. -mondtam.

-Értesítem önöket hogy az a döntés született a hozzátartozóktól hogy holnap pontban délben lekapcsoljuk Hessz Orsolya kisasszonyt a kórházi gépekről. A család minket bízott meg hogy értesítsem önöket. -mondta de én hirtelen levegőt is elfelejtetem venni. 

-Ez most valami átverős show?? -kérdeztem.

-Sajnos nem uram. A család magabiztos döntést hozott és kéri önöket hogy búcsúzzanak el a hölgytől míg van esély. -mondta.

-Rendben köszönöm szépen visszhall. -mondtam és letettem a telefont. Megfordultam és Petra állt az ajtónál.

-Ki volt az?? -kérdezte.

-A kórház. Petra én nagyon sajnálom de Orsit lekapcsolják a gépekről örökre. -mondtam és a végén már én is a sírás közelébben álltam.

-Mi?? Ez nem igaz. -mondta sírva.

-Sajnálom de igen. -mondtam.

-Meglátogatjuk és elbúcsúzunk tőle rendesen. -próbálta erősnek tettetni magát ám nem nagyon sikerült neki.

-Jól vagy?? -kérdeztem. Sírva megrázta a fejét és hozzám bújt.
-Tudtuk hogy el fog jönni ennek az ideje. -mondtam miközben a fejét simogattam.
-De nem bírok belegondolni. -mondta Petra sírva.
-Megbírkozunk ezzel mint minden mással. -mondtam.

Harry szemszöge

Reggeli futásomból hazaérve Liamet már ébren találtam. Már kezdjük megszokni hogy kettecskén élünk. Nagyon hiányzik a srácok hangos nevetéseik és vitatkozásaik. Már semmi nem olyan mint régen. A rajongóinkat kezdjük egyre jobban elveszíteni. Megunják a folyamatos várakozást az iránt hogy egyik nap bejelentjük hogy visszatérünk. Rengeteg interjún voltunk az utóbbi időben Liammel,de mindig ugyanazt a berögzült dumát mondtuk.Ha kimegyek az utcára akkor csak rám néznek és azt mondják: "Jé itt van Harry." Régen nem tudtuk magunkról leszedni őket most meg nem érdekeljük őket,de persze én megértem őket. Már több mint 5 hónapja semmi új hír, semmi új zene. Persze van még egy-kettő olyan lány aki még szeret minket és támogat mert tudja milyen nehéz ez nekünk. 

-Harry min gondolkozol így?? -kérdezte Liam a Tv mögül. 

-Azon hogy hogy ment tönkre az életünk egy másodperc alatt. -mondtam.

-Ne rágódj ilyeneken. Így történt és már semmit nem tehetünk ellene. -mondta Liam és maga mellé invitált. A Transformers ment éppen a Tv-ben így leültem és néma csöndben néztük végig az egész filmet. Hirtelen megcsörrent Liam telefonja. Felpattant és előhalászta a zsebéből. 

-Igen tessék. -szólt bele komolyan.

-Mi?? Nem, nem tehetik ezt. Ez hülyeség. -mondta Liam. Nagyon zavart hogy a készülék másik oldalán lévő személyt nem hallom. 

-Rendben indulunk. -mondta Liam és letette. 

-Ki volt az és mit akart?? -kérdeztem Liamtől aki lezuhant a kanapéra és egyenesen előre bámult.

-Liam! -szóltam rá erősebben.

-Zayn volt. Orsit lekapcsolják holnap a gépekről. Azt mondta menjünk és búcsúzzunk el tőle. -mondta de még mindig nem nézett rám.

-Ez valami vicc?? -kérdeztem.

-Bárcsak az lenne. -mondta Liam. Leültem mellé és megöleltük egymást és úgy sírtunk.Később felhívtam Niallt és elmondtam nekik is. Zsuzsi majdnem sokkot kapott és Niall gondolom most azon van hogy magabiztosságot és szeretet adjon Zsuzsinak. Orsit mindannyian nagyon szeretjük. De most el kell tőle búcsúznunk. Nehéz feladat lesz. Mindenkinek.

27. Nem engedem!

Louis szemszöge

A nap további részében nagyon unatkoztam. Ráadásul még egy kép sem volt a falon hogy azt nézzem. Vagy egy ablak hogy nézzem a fákat és hallgassam a madarak csicsergését ahogy beszélik meg hogy húzódnak el a fagyos tél elől. Csak feküdtem az ágyon és bámultam a fekete falat. Az agyam lelassult és a saját lélegzet vételemet is úgy hallottam mint a légy zümmögését. A szívem dobogása olyan lassan vert mint még sose. Hirtelen Orsi jutott az eszembe. Már több mint 5 hónapja csak ott fekszik és semmit nem tud a külvilágról. Én meg nem hogy ott lettem volna vele. Minden napomat szenvedéssel töltöttem. Oldalra fordítottam a fejem és megláttam az éjjeli szekrényemen lévő képet Orsiról. Biztos Harry hozta ide a szobámból. 

**

A napok teltek és teltek csiga lassúsággal. Lana nagyon sok mindenben segített nekem és most már egyre erősebbnek érzem magam a drog nélkül is. Mivel már elég jó ideje itt vagyok és Lana szerint nagyon jól gyógyulok ezért minden nap sétálhatok a kórház folyosóin. Persze mindig kapok magam mellé egy biztonsági őrt hogy biztosak legyenek hogy nem csinálok semmit. De én már rájöttem hogy a drog nem jó semmire és feleselges így nem tiltakozok az ellen hogy már egyet sem kapok. Néha visszajön az a rossz érzés hogy muszáj be vennem,de Lana ilyenkor nyugtatóan beszél hozzám. Ja igen Lana. Lana egy nagyon kedves és szép lány. Mivel majdnem minden napomat vele töltöm így csak ő van jelenleg nekem és nagyon hiányzik az emberi társadalom. Egyik nap megcsókoltam. Már nem bírtam ki mert olyan hivógatóak voltak az ajkai. Mikor megcsókoltam csak az volt a fejemben hogy hogy csókolt Orsi. Tudtam hogy Lana teljesen belém van zúgva de én nem nagyon éreztem iránta olyat amit ő irántam.Egyik nap sétálgattam a folyosón mikor Liamet láttam meg ahogy egy orvossal beszélget nekem háttal. Megálltam és megvártam míg befejezik majd odamentem hozzá.

-Liam! -mondtam és megöleltem.

-Haver szia. -mondta Liam és visszaölelt.

-Mit keresel itt?? -kérdeztem de nyitódott a mellettünk lévő ajtó és Orsi anyja és a pasija lépett ki.Találkoztam velük mikor még rendszeresen jártam Orsihoz és szinte mindig ők is ott voltak és ahogy hallottam azóta is látogatják őt. 

-Szia Louis. -köszönt Klári.

-Sziasztok. -köszöntem vissza nekik. Klári idejött hozzám és megölelt.

-Remélem egyetértesz a döntésünkkel. -suttogta a fülembe.

-Mivel értek egyet?? -néztem Liamre az ölelés után.

-Nem mondtátok el neki?? -kérdezte Klári Liamtől aki csak megcsóválta a fejét.

-Lekapcsoljuk Orsit a gépekről mert az orvosok szerint semmi esély arra hogy felébred. Hiszen már 5 hónapja kómában van. 10% az esély hogy felébred és az nagyon kevés te is tudod. -mondta Klári és megfogta a kezem.
-Nem,nem. Ne kapcsolják el,mert én érzem hogy fel fog kelni. -mondtam kétségbe esve.
-Louis sajnos már aláírtuk a papírokat. Holnap délben lekapcsolják. Ezt el kell fogadnod. Tovább kell lépned. -mondta Klári és Micheal-el együtt elment. Csak álltam ott és segítség kérően Liamre néztem aki tekintetét a padlóra vezette.Ezt nem tehetik.
-Megyek lebeszélem őket. -mondtam Liamnek aki a karomnál fogva visszahúzott.
-Nem fog menni. Aláírták,érted?? Mi próbáltuk őket lebeszélni de végülis Louis lehet hogy jól döntenek ezzel. Megrendezzük a temetését és elengedjük őt. Itt már nincs helye. Mindenki szomorú nem csak te. De egy idő után mindenki túl fogja tenni magát ezen és te is. Csak a szívünkben marad meg. -mondta Liam.
-Ez nem megy. Miért kell velem mindig csak rossznak történnie? Miért nem lehet egy normális életem? -mondtam már szinte zokogva.
-Gyere. -mondta kitárva a kezeit. Amilyen erősen csak tudtam megöleltem és átáztattam a pólóját.
-Nem hagyom. Akkor sem fogom csak így feladni. -mondtam és elfutottam Liam mellett. A lábam csak vitt és vitt. Orsi terme előtt megtorpantam és bementem. Az éjjeli szekrényen egy papír tömb sorakozott. Belelapoztam Orsi lapjába. Minden bele volt írva. Bele volt írva a kóma, a gyógyszerei és a lekapcsolás dátuma.Mérgesen csaptam össze és vágtam hozzá a falhoz. Leültem Orsi ágyának szélére és megfogtam jéghideg kezét a számhoz emeltem és belepusziltam a tenyerébe.
-Nem fogom hagyni hogy megöljenek. Itt maradok veled és megvédelek,hisz ez a küldetésem ez a feladatom, életem lényege. 

26. Testvéri szeretet

Sziasztok! 

Nagyon-nagyon sajnálom hogy csak most hoztam részt és ráadásul nem is hosszút. Remélem jól megy nektek a suli és jó a félévi bizitek. :D

Zayn szemszöge

A vázát erősen a markomba zártam és a konyhafelé vettem az irányt. A konyha sötét volt csak egy kis fény jött a sarok felől ahol a hűtő állt. Óvatosan befordultam a konyhába és Petit láttam ahogy háttal áll nekem és a hűtőben matat. 

-Mi a f*szomat keresel te itt?? -kérdeztem miközben leengedtem a kezem. Peti lassan óvatosan megfordult és rám mosolygott. 

-Üdv. -mondta és bekapott egy szem szőlőt.

-Kiengedte meg hogy itt legyél?? -kérdeztem mérgesen.Közben Petra sétált mellém. Megállt mellettem és keresztbe fonta a kezét és várta Peti válaszát. 

-Hadd legyek itt egy kicsit. -szólalt meg Peti ám magyarul így én nem értettem.

-Azok után amit a kórházban csináltál?? -kérdezte Petra mérgesen,én meg mint a cölöp álltam ott mivel egy szót sem értettem.

Petra szemszöge

-Megváltozok. -mondta Peti magyarul.

-Itt maradhatsz ha keresel egy normális munkát és nem szemétkedsz Zaynnel. -mondtam.

-Valaki elmondaná ezt az én nyelvemen is?? -kérdezte Zayn.

-Peti itt fog lakni míg nem találunk neki egy házat és megpróbáljuk őt jó emberré formálni. -mondtam Zaynnek.

-Nem hiszem hogy ez jó ötlet. Te mondtad hogy milyen veszélyes. -mondta Zayn.

-Azt mondta hogy megváltozik. -érveltem Peti mellett aki míg mi beszélgettünk vissza fordult a hűtő felé kaját keresni.

-És te ezt elhiszed neki? Mindig ezt mondják aztán tökre teszik mások életét. -mondta Zayn.

-Csak bízd rám én elintézem. -mondtam és egy csókot nyomtam Zayn szájára. Majd fogta magát és felballagott a szobájába.

-Éhes vagy?? -kérdeztem. Peti nem valami jól tud angolul szóval magyar nyelvet kel használnom amit nem bánok mert nagyon régen beszélgettem az anyanyelvemen.

-Már nem. -mondta és megette a maradék sütit amit a hűtőben talált.

-Honnan tudtad hogy Zayn itt lakik?? -kérdeztem.
-Elég volt rögtön az utcán szembe jövő első embertől megkérdeznem. Elég híres pasid van. -mondta nevetve.
-Mire volt jó az hogy megfenyegettél egy kómában lévő embert?? -kérdeztem.
-Muszáj megbosszulnom a csapatom miatt. Tudod menőbb lehetek ha megbosszulom. Ez ilyen feladat szerűség ezért meg kell értened. Meg kell értened hogy én csak a banda miatt vagyok ilyen. Legbelül még ugyanugy szeretem Orsit. De ha a nem csinálom meg a feladatot akkor repülök és azt nem szeretném. -mondta Peti.
-Miért jó ez a banda?? Miért jó gyerekeket verni és öregeket kirabolni?? -kérdeztem.
-Tudod úgy érzem hogy tartozom valahova és ettől menő leszek. Ha nem lennék benne akkor a suliban csak egy senki lennék. Minden diák álma hogy hozzánk tartozzon. És ha egyszer belépsz nincs kiút. -mondta Peti.
-De nem lennél senki. Hiszen mindenki valaki, mindenki különleges csak vannak olyanok akik ezt nem látják magukban mert nem is keresik. -mondtam.
-Na oké most már túl sok érzelem van itt a levegőben szóval kaphatok egy ágyat ahol meghúzom magam? -kérdezte Peti felkapva a hátára a táskáját.
-Várj. . Ma alszol csak itt Zaynnél. Holnap hazaviszlek az Orsival közös házunkba. Reggel Zayn szüleivel kedves leszel és nem fogsz bunkózni. Tudsz angolul ha nagyon akarsz,de nem kell velük beszélgetni. Ne mondj magadról semmi rosszat ,azaz ami vagy annak az ellenkezőjét meséld nekik. Értve vagyok?? -kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Igen is. -mondta majd megmutattam neki az egyik üres szobát. Most vettem csak észre hogy végig csak egy törölköző volt rám tekerve. Zayn szobájába belépve álmában találtam őt. Haja kócosan terült szét a párnáján és édesen szuszogott. Amilyen halkan csak tudtam osontam be és kaptam magamra a pizsim. Óvatosan  bebújtam mellé az ágyba és arcára egy puszit nyomtam mire mocorogni kezdett és felém fordult de még mindig aludt. Tudom hogy furcsán hangzik de sokáig azt néztem hogy hogy alszik. Hallgattam minden egyes lélegzet vételét és ez nagyon megnyugtatott.

Louis szemszöge

Reggel mikor kinyitottam a szemem nagyon kívántam a drogot. Olyan érzés volt mint aki már az éhen halás szélén áll. A torkom kapart és égett. Nyitódott az ajtó és Lana lépett be rajta. 

-Látom szenvedsz. -mondta és mosolyra húzta a száját.

-Adjon egy szemet. Ígérem nem fogom elmondani senkinek. -könyörögtem neki.

-Ezen  a héten napi 2-öt kapsz és egyre fog csökeni az adag. Így fokozatosan fogsz leszokni,de nagyon nehéz lesz. -mondta Lana miközben a kezembe nyomott egy tablettát amit rögtön le is nyeltem. Végre visszajött az az érzés amit annyira szeretek. Ám most sokkal hamarabb elmúlt mint szokott. Mikor magamhoz tértem már egyedül voltam a szobába. 

Niall szemszöge

Reggel arra keltem hogy a mellettem fekvő Zsuzsi beszél és mocorog álmában. Először nem törődtem vele majd mikor egyre hangosabb kezdett és már szó szerint kiabált akkor felkeltettem. Ijedten ült fel az ágyba majd rám nézett és tekintetében félelem volt.

-Elfognak kapni. Nem akarom hogy bajod legyen. -kiabálta,de én erősen a mellkasomhoz szorítottam.

-Csak álmodtál. Nincs semmi baj, itt vagyok. -mondtam és simogattam a haját. Mikor a légzése egyenletes lett elengedtem és magam felé fordítottam. 

-Köszi. -suttogta.

-Szeretlek. -mondtam.

-Én is. -mondta és megcsókolt. Annyira szeretem ezt a kis apró lányt hogy elmondani nem tudom. Mikor szomorú vagyok akkor is fel tud vidítani. Csupán azzal mosolyt csal az arcomra hogy rám néz azzal a huncut mosolyával. Semmi nem állhat közénk. Minden erőmmel azon vagyok hogy megvédjem,hogy ne essen semmi baja. 

25. Különös látogató

Harry szemszöge

Gondoltam meglátogatom a legjobb haveromat Louist. Bekopogtam az ajtónál de nem érkezett válasz ezért kinyitottam és bementem. A házban hatalmas kupi volt. 

-Louis!! Itthon vagy?? -kiabáltam. Mikor senki nem válaszolt elindultam a szobája felé. A szobájába belépve megláttam őt az ágyán feküdve és a plafont bámulta. Amint meglátott rám nézett és elmosolyodott és felült az ágyban. Az ágyon ült és nézett maga elé és néha mosolygott egyet-egyet.

-Louis jól vagy?? Mit nézel ott? -kérdeztem. Leültem az egyik fotelba és elkezdtem neki mesélni a napom. Mikor befejeztem ránéztem de ő még mindig ugyanugy ült. 

-Hé Louis! -mentem közelebb hozzá. Mire mosolyogva rám nézett majd elszomorodott.
-Hova tűnt Orsi?? -kérdezte Louis.
-Orsi? Louis miket beszélsz?? Már megint beszívtál?? -kérdezte mérgesen.
-Muszáj volt, nem bírtam ki. -mondta szomorúan.
-Louis kezelésre kéne járnod. -mondtam.
-Igazad van. -mondta majd felállt. Kocsival elmentünk a kórházhoz majd megálltunk a portán.
-Jó napot kívánok. Egy orvost keresünk aki segíteni tudna nekünk,azaz neki. -mutattam Louisra. -drog elvonóra szeretném beiratni vagy amit csinálni kell. -mondtam kicsit furcsán, mert sajnos nem valami választékos a szókincsem. A nő felemelte a mellette elhelyezkedő vezetékes telefont és gyorsan elhadarta valakinek amit kértünk majd hozzánk fordult.
-A 3-as kórterembe várja önöket a doktor úr. -mondta majd a jegyzetfüzetét nézegette tovább mi meg a 3-as terembe mentünk. Egy fiatal mogyoró barna hajú lány ült a székben.
-Jó napot maguk jöttek a drog elvonóra?? -kérdezte és felállt a székből.
-Igen vagyis csak a barátom. -mondtam és kezet fogtam vele.
-Üljetek le és nyugodtan tegezzük egymást mert majdnem egy idősek vagyunk. -mondta és helyet foglaltunk az asztal előtt lévő két székre.
-Ezt a lapot kérne kitölteni. -mondta és elénk tett egy papírt.
-Louis kitöltöd?? -kérdeztem Louis elé tolva a papírt.
-Persze. -mondta és körmölni kezdett.
-Egyébként Dr. Lana Poll vagyok. De szólítsatok Lanának. -mondta Lana.
-Harry Styles. -mondtam.
-Harry Styles?? Ismerős valahonnan. -mondta Lana.
-Kész van. -mondta Louis.
-Rendben akkor Louis gyere a szobádba vezetlek. -mondta Lana és egy közelben lévő szobába mentünk.
-Ez lesz a szobád. Megfelel?? -kérdezte egy gyönyörű mosoly kíséretében.Louis nem válaszolt csak leült az ágyra.
-És kimozdulhat ebből a szobából?? -kérdeztem és körbe néztem. Egy ablak nem volt és semmi nem volt a szobába az ágyon kívül ami a padlóra volt rögzítve.
-Nem. Szellőztetés van 2 naponta. -mondta Lana.
-Dehát itt megfog bolondulni. -mondtam.
-Ezért vagyok itt hogy ez ne forduljon elő. -mondta.
-Louis nem szeretnéd most meglátogatni Orsit? Úgy is itt vagyunk a kórházban. -mondtam és Lana értetlenül nézett rám.
-Nem hiszem hogy kibírnám. -mondta Louis.
-Veled leszek ne aggódj. Kimegyünk ha nem bírod. -mondtam mire beleegyezett így elmentünk Orsihoz.

Louis szemszöge

Beléptünk abba a szobába ahol 1 hónapja nem voltam, de nagyon hiányzott csak sose voltam elég bátor ahhoz hogy eljöjjek. Orsi ugyanugy feküdt az ágyon mint anno. Olyan félelmetes volt őt így látni.

-Harry nem  bírom. -mondtam és az ajtó felé fordultam.

-Louis sokáig nem fogod látni. Kitudja mi fog történi addig. -mondta Harry és valami furcsa volt a hangjában. Oda léptem az ágy mellé és óvatosan megfogtam Orsi kezét. Jég hideg volt és hófehér. Felé hajoltam és egy puszit nyomtam a homlokára. 

Petra szemszöge

A telefonom rezgésére ébredtem fel. 

-Igen?? -mondtam álmos hangon. 

-Felkeltettelek kicsim?? -kérdezte Zayn.

-Hát igen. -mondtam.

-Bocsi nem akartam. Átjössz ebédet főzni anyáéknak?? -kérdezte.

-10 perc és ott vagyok. -mondtam és letettem. Villám gyorsan felöltöztem és már Zaynnél is voltam.

-Hol vannak amúgy anyukádék?? -kérdeztem miközben a répát karikáztam fel.

-Vidámparkban. -mondta lazán. Háttal állt nekem ezért szórakozásból megdobtam egy répa darabkával.

-Héé. -mondta és rám nézett majd közelebb jött hozzám. Megállt előttem és arcunk között csak pár centi volt. Én már kezdtem csücsöríteni mikor az orromra kent egy adag tejszínhabot. 

-Ez nem ér én csókot vártam. -mondtam.

-Na jó egy picit kapsz. -mondtam majd magához húzott és megcsókolt. Közben hátra nyúltam és levettem a pultról a tejszínhabos palackot és mikor szétváltunk az arcába fújtam egy jó nagy adagot. Az egész arca csupa tejszínhab volt. Egy csókot nyomtam a tejszínhabos szájára és közben leszedtem róla a nyelvemmel. 

-Megjöttünk. -nyitott be Trish, Safaa és Walijha. Természetes át öltöztünk már és az össze senni való és evésre kész volt és az asztalon sorakoztak az evéshez szükséges eszközök. 

-Csináltunk nektek vacsit. -mondta Zayn. Leültünk és kellemes társaságban megebédeltünk. Délután nagyon jól szórakoztunk. Safaaval és Waliyhaval társasoztam míg Zayn és Trish Tv-zet. Este elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga szobájába. Zaynnel neki álltunk fürdeni a kádban. Én nyomtam rá a tusfürdőt míg ő dörzsölt a szivaccsal. Egyszer csak hangos sikolyt hallottunk. Azonnal kiugrottunk a kádból és magunkra csavartunk egy törölközőt. Safaa a földön ült és sírt. A konyhából zörgést hallotunk. Én Safaahoz siettem míg Zayn megfogott egy vázát és a konyha felé indult.

-Mi a f*szomat keresel te it?? -hallottam Zayn mérges hangját a konyhából.

Sziasztok! Nem nagyon tudok most mit fűzni a részhez. Csak annyit hogy remélem hogy tetszik :D